A legfőbb közméltóság, és a választott vezető cselekszik, összefog, harcol, emberi életeket veszít, uralt, és ural most is, de legfőbbképp költi a pénzemet, de legalább erről egy szép levélbe tájékoztatott.
Levelet kaptam Schmitt (én csak a zsír vagyok a fogaskeréken) Páltól, és a nemzetmentő nemzetvezetőtől Orbán Viktortól. A levél nem névre szólóan jött ki, hanem csak titulusra hivatkozva Magyar Polgárként aposztrofálva engem. Mint Magyar Polgár elgondolkodtam, hogy akkor, mint arisztokratikus rendszerben élő szabad személy, és mint szabad királyi város lakójaként gondoljak-e ezentúl magamra. Ez kézenfekvőnek tűnt, de ezen felvetésemet elvetettem, mert megkérdeztem más ismerősömet, aki dekraláltan nem városban lakik, és nekik a címzésükben titulusként nem az szerepelt, hogy Magyar Jobbágy (urambocsá nemes). Tehát még az összefogás előtti demokratikus rendszerben próbáltam a polgárt elhelyezni, mint titulust. Mert azt tudom, hogy állampolgár vagyok, meg hogy magyar (benne van az útlevelembe, és a személyi igazolványomba is), de a polgárt nem értettem, ezért a wikipedián utánajárva a következő fogalmat találtam: „A polgár egy város vagy tágabb értelemben egy állam állandó, adót fizető lakosa.” Tehát a lényeg, hogy adót fizessek, hát nem számítottam túl sok jóra, amikor kibontottam a levelet….
A levél mellesleg az iszapömlés áldozatainak gyűjt pénzt az állami kármentő alap részére. És itt megint gondolkodóban estem, és a bizonytalanság kezdett el gyötörni, mert bár nagyszerű és érdemes dolog adakozni és adományt gyűjteni, de az én pénzemen nem vagyok benne biztos, hogy ez a legmegfelelőbb mód rá (és most tekintsük el attól, a minimális politikai önreklámtól ami a levéllel együtt jár). Mert ugye én polgárként adót fizetek (ezért is kaptam e gyönyörű titulust), ebből az adóból a kormányfő és a köztársasági elnök kinyomtat pár millió színes oldalt, és azt feladja postán, majd a postás ezt kihozza, és pénzt kér tőlem. Kérdés, amely zavarba ejtett a következő: mennyi pénzbe került az, hogy adományt gyűjtsenek, és ezt a pénzt miért nem adták inkább rögtön árvízkárosultaknak?
Az egyik kérdésre megtaláltam a választ, azért nem adják oda egyszerűen a pénzt a kármentő alapnak mert nem tehetik, mert nincs benne a kormányhatározatba, hogy állami támogatást kaphassanak (külföldit igen, magyart nem)
A levél költségeiről hallgat az internet, vagyis kénytelen vagyok, egy hevenyészet számolást elvégezni. 3 millió háztartás van minden háztartáshoz egy levelet adnak fel, amely 30 grammnál könnyebb ennek az ára 80 Ft. Ezt összeszorozzuk és a költség már 240 Millió Forintnál jár, mondjuk a Magyar Posta, mert tömeges levélfeladás van ad 40 Millió Forint kedvezményt (persze lehet, hogy a magyar posta ingyen szállította ki, de mivel a Posta is állami tulajdon egyik zsebből a másikba tipikus esete). Tehát eddig 200 Millió Forint, ehhez még adjuk hozzá a lapok fénymásolási költségét, és a színes borítékot. A boríték ára 1,725 Forint per darab (ez a sima nem színes) a fénymásolás 2 forint per lap (ez is a fekete fehér), ami hárommilliós példányszám esetén 11,25 Millió Forint, és mivel adományozásról van szó és szerencsétlenül járt emberekről, akiknek tönkre ment az élete nem is merem megemlíteni, a korrupciós hányadost ami szintén csak drágítaná a dolgokat.
Tehát ez összesen kb. 211,25 Millió Forint, amelyet sokkal hasznosabb dolgokra is el lehetett volna költeni, de én maradok a címzetes polgári titulusomnál és inkább teszem azt, amit ilyenkor egy polgárnak kötelessége, megfizetem az adómat.
